A norvég dialektusok alapvetően két fő nyelvi csoportra oszthatók – kelet-norvégra és nyugat-norvégra – az úgynevezett jamvekt-szabály alapján. Ezeket a fő csoportokat általában további négy alcsoportba sorolják: észak-norvég, trønderi, nyugat-norvég (nyugati-parti) és kelet-norvég (keleti). Időnként a belső területek nyelvváltozatát (innlandsmål) is külön, ötödik csoportként említik, bár hivatalosan a kelet-norvég dialektuscsoporthoz tartozik.

A dialektusok többnyire kölcsönösen érthetők, ugyanakkor jelentős különbségek vannak közöttük a kiejtés, a nyelvtan, a mondattan és a szókincs terén. A norvég dialektusok mellett Norvégiában léteznek úgynevezett szociolektusok és standard nyelvváltozatok is; ezek közül a legfontosabb a standard kelet-norvég, amely nyelvészeti értelemben nem tekinthető valódi norvég dialektusnak.